Mi a közös a bonsai kultúrában és a japán teázásban? Megmondjuk!
Mi a közös a bonsai kultúrában és a japán teázásban? Megmondjuk! De mielőtt megmondanánk, érdemes tisztázni pár makacs dolgot, amit szemlélődési pontnak vagy kiindulópontnak – de leggyakrabban nézőpontnak nevezünk. Mert szinte mindig nézőpont kérdése minden és erre a japán kultúra ugyanúgy rávilágít sokszor mint ahogyan a magyar kultúra is reflektált rá sokszor – minimum Mátyás király óta.
Legyen az egyik ilyen nézőpont az a szituáció, amikor mindkét művészetnek hódol valaki. Foglalkozik bonsaiokkal és japán teákkal is az illető. Egy napon bevisz a lakásba a kertből egy bonsait és kihelyezi annak rendje és módja szerint az enteriőrbe. Hogy a példa kellően tipikus legyen, a konyhából előhoz mindent (chasen, chasaku, matcha, chawan, mizusashi, stb…) a bonsai elé és készít egy korrekt matcha teát. Szertartásos mozdulatok, 100% énidő, meditatív cselekvések és felülmúlhatatlan műélvezet mind a teára és mind a bonsaira gondolva.
Ilyen esetben nem kérdés, hogy mi a közös a bonsai kultúrában és a japán teázásban. Nézzük máshonnan:
Nyilvánvaló, hogy nem lehet a Japán kultúra egyes szeleteit egymástól elkülönítve úgy vizsgálni, hogy örök érvényű igazságokat keressünk vagy hirdessünk ki róluk dogmákat. Helyben is vagyunk, mert akárhogy is volt korábban a történelem során, ma a bonsai és a matcha is egyértelműen Japánt jelenti – még akkor is, ha Európában éljük meg európaiként esetenként. Szóval egy tőről fakadnak ahogy mondani szokás és kultúra azonos mindkettő gyökere. Van egy olyan közös pont is a japán bonsai és a japán tea között, hogy érthetően nagy kultuszt teremtettek maguk köré az egész világon – ami persze már régóta közhely. Van viszont valami ami már nem egyidős a tradícióikkal és ez nem más mint a mai kor szülte igényeken történő megközelítése ennek a két külön világnak. Itt a modern. Az elátkozott, a számkivetett, az örök második helyezett, a vitatott, a lenézett, a megtűrt de azért el nem dobott modern. Igazi megosztó műfaj. A jelen önbizalomhiányát tükrözi, hogy nem tudja befogadni és még mindig mostoha gyermekként kezeli azokat a bonsai művészeket és gyűjtőket és azokat a teamestereket akik tovább látnak a konvenciókon és a hagyományokon és tudnak mutatni valami újat, ami nem csak a tea szakértők kiváltságaként kezeli teszem azt a matcha teát és a bonsait. Hogy a két szék között ne essünk a pad alá, nem tiszte senkinek igazságot tenni ebben a kérdésben – hiszen mindkét műfaj az egyén alkotásáról vagy teakészítéséről szól vagy legalábbis azon alapszik. Ahogyan Japánon kívül gyakorlatilag minden országban fellelhető a kulturális világhódítása a bonsainak és a japán teának, így Magyarországon is. Kapaszkodjunk meg, nem csak a széllel befújt felszínt találhatjuk már meg, de a pedáns hagyományőrzőktől a hobbistákon át a modern (sokszor hajmeresztően extravagáns) teamesterek és bonsai művészek is ismertek már ha nem minden esetben a világ de Európa előtt mindenképpen. Ebből meg egyenesen az következik, hogy mind a bonsai kultúrában és mind a japán teakultúrában az a legfontosabb közös vonás, hogy legalább olyan fontos esetükben az út, a tanulás mint a végeredmény. Praktikusan az is fontosnak számít, hogy a kezdetektől a profizmusig az út minden pillanata élvezhető és egyszerre kiélvezhetetlenül jó. Ezt egyszerűen meg kell élni vagy ki kell próbálni.
Ha ehhez a két világhoz keresel kiegészítőket, teát vagy járulékos művészeti alkotásokat akkor érdemes megnézned műhelyünk webáruházát – ahol sok mindent megtalálhatsz akár modern akár hagyományőrző igényekkel keresel.
Két dimenzióban Tajvan, Kína és tea meg persze bonsai
Két dimenzióban Tajvan, Kína és tea meg persze bonsai. Pontosabban Jiufen, Yunnan, Pu-erh és matsu. Ja és ballet. Lehet valami absztraktabb mint egy Pu-erh tea korong az alapozott festővásznon? Vagy egy balerina a bunjin bonsai szerkesztési elveinek segédvonalai közé szorítva? Lehet. Persze. Minden lehetséges, de most ebben a pillanatban ezen absztrakciók inkább úgy jönnek szóba, hogy a legelején említett témákban készültek legutóbbi grafikáink hol papírra, hol vászonra. Igen, vászonra – mert senki nem mondta, hogy csak papírra lehet grafikákat készíteni. Ezekből az elsőket már fel is töltöttük a Kitsimono Webshopba és a többi feltöltésével kapcsolatban meg…. meg hát itt nyilatkoztunk bővebben…
Szóval a híradás megvolt, rátoltuk a facebookra és az instára, majd dolgoztunk tovább – és ha minden jól megy egyszerre végzünk a keretezővel. De lapozzunk! A téma olyan, hogy a sorozat – melyben gondolkoztunk – pici magyarázatra szorul (ez nem ritka a kortárs művészet berkein belül valljuk be). Ez nem egy olyan sorozat ami azt jelenti, hogy egy képből sokat készítettünk volna (sorszámozással megkülönböztetve őket egymástól). Ez úgy sorozat, hogy a téma adott, de azon belül sok parafrázis készült. A grafikák általunk készített dúcokról lettek nyomtatva, de minden dúcról egyetlen nyomat készült és ezt követően a dúc megsemmisítésre került. Ez az eljárás a sokszorosító grafika valós értékére igyekszik utalni, hiszen a sokszorosítógrafika mint olyan, technikailag olyan vizuális értékeket képes felmutatni, mely értékeket más grafikai technika nem, vagy nem nagyon. Viszont ez a fricska nem öncélú, a sokszorosítási technika becsületét szerethetően igyekszik visszaadni és emellett a mai nyomdatechnológia és a digitális copy-paste világra köp nagyot…
“Mikor ezt a fotót látod, akkor már a valós idő szerint túl vagyunk időben azon amit látsz. A művészet olyan mint az emlékek. Nincs jövőideje. Csak jelenje meg múltja…”
KITSIMONO AZ INSTÁN!
KÖVESS MINKET TE IS!
Airplant vagy enteriőr dizájn – üvegben a tillandsia
Airplant vagy enteriőr dizájn – üvegben a tillandsia. Talán off – ként hat a Kitsimono Blogon ez a poszt – de nem árulunk el titkot ha azt mondjuk, hogy nem csak a bonsai és kusamono téma van nálunk a “csárton”. Kezünk ügyébe akadt egy üveg tárgy, amit azért készítenek, hogy különféle epifitákkal vagy éppen Izlandi zuzmó mellé – felé rámolt apró növényekkel töltsék fel és enteriőr dizájn elemként használva függesszék ki valahová. Mi sem tettünk másként és pár dolgot összeszedve elkészítettük első banális kísérletünket ebben a témában. Az üvegtárgy felfüggesztésére hegymászó kötelet imitáló zsineget és eloxált alukarabinert használtunk. A két Tillandsia ionantha némi Tillandsia usneoides segítségével lett applikálva és ezen a ponton készen is voltunk vele.
Bár nem fogunk most botanikai magaslatokba emelkedni a témában, de annyit azért megemlítünk, hogy a tillandsiáknál könnyebben tartható növények igen kevesen vannak illetve állnak rendelkezésre az “urbánkertészek” számára. Amellett meg nem is lehet elmenni, hogy mindegyik virágzik és/vagy sok fény hatására elszíneződik. Ha ilyen növényeket keresel az a legegyszerűbb, ha a tillandsia.hu webshop kínálatát csekkolod és máris ötletelhetsz hazánk egyik legkomolyabb epifita arzenáljában, hogy mikből válogatsz össze magadnak élő enteriőr dizájnt…
Nem is gondolná az ember, de Magyarországon több évtizede vannak komoly epifita gyűjtők. Rejtőző növényházak vagy éppen teleaggatott lakások rejtenek sok esetben ritka és különleges tillandsia fajokat. Innen nézve nem is meglepő, hogy mára egyre ismertebb a műfaj és ráadásul manapság kifejezetten trendi. Akár trendiségből akár annak híján tart az ember tillandsiát, örömét fogja lelni a dologban és biztos, hogy megtalálja azt a tartási formát, amivel a legjobban szeretheti otthonában az élő enteriőr dizájnt…
Japánkert olaj és vászon modern enteriőrbe
A városi és belvárosi modern lakás és enteriőr dizájnban sok esetben nem szerepel(het) a kert, a társasházak világában ennek hiányát szükséges valamivel pótolni vagy helyettesíteni. Erre számos példa létezik, a manapság méltán trendi air plant vagy a kokedama, de a kusamono és az ikebana legalább annyira mint akár egy élő növényfal. A növények világa bevihető a falak közé – szervesen kapcsolva az iparművészethez, ám a kertek és parkok világa már sokkal nehezebben. Az urbánus környezetek azonban sok esetben nem legitimek kulturális értelemben a kétdimenziós művészet nélkül. Egy olyan otthon vagy iroda, mely valamit is ad magára, legalább egy motívumszerűen felhasznált festménnyel vagy grafikával igyekszik a falon kulturális lenyomatként “igazolni” – van deklarált helye az urbánus embernek az őt körülvevő kultúrában. A manapság is méltán kedvelt és szerethető impresszionizmus és posztimpresszionizmus, az expresszionizmus kegyes ajándék a mai kor számára, hogy az ázsiai kultúrával kialakított esztétikai kötelékei és inspirációi – melyek megteremtették a fent említett izmusok “eszköztárát” és hangulatvilágát visszakaphassák saját aurájukat – például egy absztrahált zen kert megjelenítésével – így megjelenve a téma iránt érzékeny emberek mindennapi életében. A kiindulópont visszahat művészettörténeti és esztétikai értelemben, miközben a jelen kortárs képzőművészetének nyelvén kommunikál.
Bonsai kertet ábrázoló festmény – olaj, vászon, 210 x 510 mm
A téma és a festmény “korstíluszavara” szándékolt eszköz és kommunikációs elem, mely logotíp elemként hat enteriőrön belül és dizájnelem szerűen hat, miközben a műélvezet lehetőségét is magában hordozza. Így vihető be életterünkbe a kert amolyan “mentésmásként” stigmával – de itt a “jobbklikk” helyett falra akasztással lehet csak letölteni a tartalmat és kifordul minden, hiszen nem virtuális, hanem valóságos a műtárgy a falon, amely szinte virtuálisan engedi rendelkezésre állni a kertet vagy a zenkertet. Ha tetszik a japán fametszetek európai parafrázisai előtt állunk és – legalábbis funkcióját tekintve – ugyan azért a belső szükségszerűségért reprezentáljuk és élvezzük, mint amiért egy dúcot bütüre faragtak.
Zen kertet ábrázoló festmény – olaj, vászon, 300 x 400 mm
Tavaszi japán kertet ábrázoló festmény – olaj, vászon, 500 x 700 mm