Sakura és fekete tea? Japán és Nepál egy tatamin? Ez több mint fura vagy modern tea?
Sakura és fekete tea? Japán és Nepál egy tatamin? Ez több mint fura vagy modern tea? Úgy tűnik a világ kinyílása és a magát egyre inkább megmutató modern tea többet tud nyújtani mint egy hanamchi titkaként rejtegetett szépséges gésa akit finoman elővezetnek a danna (pártfogó) kérésére. A világ megtanulta felszínesen csodálni azt, amit régen egzotikus csodaként kezeltünk és a “kanyarban” a mai modern tea jóllehet egyszerűen faképnél hagyta a tradicionális kultúrák régi elemeit. Kivette a dobozból amire szüksége van és egyszerűen magával vitte – magára hagyva a vitrines porszagú modorosságot és új flow lett felrajzolva a chabana felett kiakasztott kakejiku felszínére.
Japán és Nepál a tatamin
Ha a Japán zászlót a heraldika szabályai szerint nézzük, egyszerűen zseniális. Tudni illik, hogy a fejjel lefelé kihelyezett címer vagy zászló kihalt népet szimbolizál. Innen nézve… próbáld meg fejjel lefelé kihelyezni a Japán zászlót. Nem lehet. Na valami ilyesmi a japán tea és a japán teázás is és mielőtt azt gondolnád, hogy ez csak tradicionális és hagyományőrző lehet, kénytelenek vagyunk a szavadba vágva halkan megsúgni, hogy nem. A modern tea irányzatok és a teaművészet újítóinak jelentős hányada a felkelő Nap mögül jön! Olyan dolgokat művelnek a teával amit csak úgy lehet megérteni, ahogy valaki a kortárs művészetet anyanyelvi szinten tudja értelmezni. Tűzforró underground területre érünk. Mert ez nem olyan mint a zöld tea a szomorú ázsiai zenére elalvó gyertyaláng és a füstölő kíséretében lankadó figyelem tompított lepkeszárnyának verdesése közben kibontakozó álomkór. Ez ég mint a benzinbe hajított gyufa. Miközben csodálkozva nézzük, egy már a csészébe kitöltött Lapshang suchong vagy egy nepáli Sakhira tea rozmaringos vagy éppen virágos füstölését vagy egyszerűen nem értjük a matcha teát miért szervírozzák közvetlen kurama kövekből rájövünk, hogy van az ázsiai tea világnak kortárs művészete. Ez a kortárs teaművészet nem áll meg a teánál és a teakerámiáknál. Van vizuális és öltözködési divat és virtuális(!) művészeti területe is. Akik a filteres teák szidalmazására építik teakereskedésük promócióját azok most jó nagy körökkel le vannak maradva. A jelen itt jár közöttünk és nem kisebb kultusszal bíró földrajzi nevekből indul ki filozófiailag mint a Fuji vagy a Kanchanjangha.
Ez a labda lecsaphatatlan és meg kell mondjuk, ott a pont és mi egyértelműen letesszük a voksunk a természetesen teázók mellett még akkor is, ha régiesen művelik a tea művészetét vagy éppen modernül. Ezen az oldalon van kikötve a ladik, mert a víz a rét fele mindig szebb mint a város fele…
Sakhira teánkat (ahogyan az előző posztban is említettük) itt találod a képre kattintva:
A nepáli teák az igényes teázók titkos kedvencei?
A nepáli teák az igényes teázók titkos kedvencei? Nos, erre vonatkozóan nincsen reprezentatív felmérés, de vannak tippek. Persze ezek annyit érnek mint a szivárványok megjelenéseinek esélylatolgatásai de minket ez cseppet sem hoz zavarba. Azért sem, mert mi ilyeneken nem gondolkodunk (nem ilyeneken gondolkodunk). Az viszont már érdekes, hogy az elmúlt húsz év mivé engedte fejlődni a nepáli teákat. Miért érdekes ez? Mert nem a tea fejlődött, hanem a “marketing” és az elismertség – mert a minőség zavarba ejtően mondatja ki velünk, hogy most akkor Assam és Darjeeling teás flowja itt van másként? Na persze ez nem ilyen egyszerű, de szerintem minden gótikus arccal teát kóstoló gurmé’ felhúzhatja a szemöldökét, ha eddig nem tette volna.
Kanchanjangha
Itt van mindjárt egy zöld tea Nepálból, a Kanchanjangha mint kellemes ritkaság. A nepáli teák szerelmeseinek és kedvelőinek az igazi enyhén fanyar de roppant kellemes és hosszan tartó utóízeiben gazdag teák világát hozza el. Az un. ortodox tea feldolgozásban a teljes levelek felhasználásával készült és ennek köszönhetően a harmadik legmagasabb kvalitás a világ teái között. Lágy zöld tea, kényeztet és természetesen egészséges. Nincsenek összetevői – illetve 100% természetes teából van – azaz egyszerűen minőségi szálas tea.
Sakhira
A Dél-Ázsiában, Kínával és Indiával szomszédos vidéken található Nepál egyik ismert része Ilam területe (Nepál keleti oldalán). Éghajlati viszonyai és a talaj összetétele és minősége Darjeeling talajával teljesen megegyező – ezért rendkívül ideális vidék a tea termesztésre. A Darjeeling teáihoz való hasonlóságok ellenére a Sakhira fekete teák főzött leveleinek jól megkülönböztethető jellegzetes asszámi tulajdonságai vannak. Finomsága és lágysága is hasonlatos az Assam teák aromájához. Ez az ilami tea a Sakhira kertről kapta nevét. Ez a vidék korábban méltatlanul alul értékelt volt, de hála a helyi tea termelők összefogásának és kitartó töretlen munkájának egyre inkább előtérbe kerül az igényes teafogyasztók körében. Az un. limbu nyelvjárásban az „Ilam” szó két szó összetételéből ered. Az „I” a „kanyargós” szóra utal, a „Lam” pedig utat jelent. Innen már lehet sejteni, hogy az Ilamot tagoló utak kanyargósak ami természetesen a teatermesztésnek kedvez.
Maloom
Azt szokták mondani, hogy:
“Maloom egy olyan hely, ahol a kék ég és a teaültetvény közé csak a felhők kerülhetnek.”
Ez a mondat ugyan igaz, de ami Nepál ezen részének teaültetvényeiben még ennél is megkapóbb az a tengerszint feletti magasság és a végeláthatatlan tér. A beláthatatlan kiterjedésű teaföldek és a felette feszülő hatalmas kék égbolt és a kellemes teák. A számos nepáli tea félék közül a Maloom egy könnyű és élénkítő fekete tea. Könnyű un. füves íz és frissítő hatás, enyhe fűszeresség aminek köszönhetően különleges élmény lehet ez a himalájai tea. A fekete teák otthonának is nevezett Nepál a legkellemesebb édes és enyhén fűszeres ízvilágú és enyhén virág illatú/ízű teákat adja a tea kedvelőknek.
Azt, hogy a nepáli teák az igényes teázók titkos kedvencei-e, azt sosem fogjuk megtudni. De azt, hogy akiknek kedvencei azoknak mi az, ami szerethető benne – azt már inkább és mindettől csak egy kattintásnyira vagy! Ha IDE vagy a képre kattintasz megtekintheted minőségi nepáli teáinkat – amik valóban Nepálban készültek!
Zöld tea és fehér tea wagashi helyett pedig eper marcipán desszerttel – tea blog III.
Zöld tea és fehér tea wagashi helyett pedig eper marcipán desszerttel – tea blog III. címmel jelentkezünk most és igen, a fent említett két “színben” teszteltünk ezúttal teakeveréket. Ízekről beszélni olyan dolog mint álmokról, vagy képekről. Nehéz volna és szinte felesleges leírni milyen élményeket hoz magával egy zöld teából és fehér teából készült teakeverék. Ami evidens, hogy sem cukor, sem citrom, sem méz, sem tej nem került elő csak ” pure tea ” és csak víz. Az igazi teához más nem is szükséges, ha az elkészítés alapanyagaira gondolunk. A teázáshoz nálunk chawan kerül elő ami pont ezért készült műhelyünkben, hogy ilyenkor legyen mihez nyúlni (ha teáscsésze kell hirtelen).
A fehér teát ízlés szerint egy vagy két tized részben szokták adni a zöld teához, ha az a cél, hogy a zöld tea ízét picit lágyabbá tegyük. Ennek sikere persze nagyban múlik az elkészítés módján, de az meg annyira nem bonyolult, hogy kihívásként kelljen rágondolni. Szóval hátra lehet dőlni és megnyugodni – persze a legjobb, ha ezt tea fogyasztás közben tesszük.
Akik kedvelnek valamit – csak úgy passzióból – fogyasztani a tea mellé, azok általában már tudják, hogy a legtöbb ázsiai országban remek ötleteket találhatnak arra, hogyan lehet a teázást még kellemesebbé tenni. Ha csak a wagashi – t vesszük példának, láthatjuk, hogy olyan ( jó értelemben vett ) szubkultúrába futhatunk bele a kereséssel, aminek nincs vége és csak inspirálni tudja az érdeklődőt minden találat. A wagashiból kiindulva mi most egy teázáshoz való édességet gondoltunk újra és így történt, hogy marcipánnal borítottunk be epret – amit aztán porcukorban forgattunk meg. Mandulával tálaltuk és kíváncsian vártuk, a teázás után hogyan hatnak az ízek.
