Zöld tea és fehér tea wagashi helyett pedig eper marcipán desszerttel – tea blog III. címmel jelentkezünk most és igen, a fent említett két “színben” teszteltünk ezúttal teakeveréket. Ízekről beszélni olyan dolog mint álmokról, vagy képekről. Nehéz volna és szinte felesleges leírni milyen élményeket hoz magával egy zöld teából és fehér teából készült teakeverék. Ami evidens, hogy sem cukor, sem citrom, sem méz, sem tej nem került elő csak ” pure tea ” és csak víz. Az igazi teához más nem is szükséges, ha az elkészítés alapanyagaira gondolunk. A teázáshoz nálunk chawan kerül elő ami pont ezért készült műhelyünkben, hogy ilyenkor legyen mihez nyúlni (ha teáscsésze kell hirtelen).

A fehér teát ízlés szerint egy vagy két tized részben szokták adni a zöld teához, ha az a cél, hogy a zöld tea ízét picit lágyabbá tegyük. Ennek sikere persze nagyban múlik az elkészítés módján, de az meg annyira nem bonyolult, hogy kihívásként kelljen rágondolni. Szóval hátra lehet dőlni és megnyugodni – persze a legjobb, ha ezt tea fogyasztás közben tesszük.

Akik kedvelnek valamit – csak úgy passzióból – fogyasztani a tea mellé, azok általában már tudják, hogy a legtöbb ázsiai országban remek ötleteket találhatnak arra, hogyan lehet a teázást még kellemesebbé tenni. Ha csak a wagashi – t vesszük példának, láthatjuk, hogy olyan ( jó értelemben vett ) szubkultúrába futhatunk bele a kereséssel, aminek nincs vége és csak inspirálni tudja az érdeklődőt minden találat. A wagashiból kiindulva mi most egy teázáshoz való édességet gondoltunk újra és így történt, hogy marcipánnal borítottunk be epret – amit aztán porcukorban forgattunk meg. Mandulával tálaltuk és kíváncsian vártuk, a teázás után hogyan hatnak az ízek.