Pinus nigra bonsai télen – behavazott mochikomi
Pinus nigra bonsai télen – behavazott mochikomi a kertben. Mostani posztunkat a havazás, az idei első havazás hozta magával és természetesen a tél nyugalma engedi, hogy elmerengve egy-egy bonsaion szabadon asszociált gondolatainkkal előjöjjünk blogunkban.
“Ha valamit már túl sokszor túl sokáig néztél, helyezd más kontextusba.”
Ha valamit évekig szinte nap mint nap nézünk és látunk akkor bizonyos, hogy már másként látjuk mint mások. Hogy milyen mértékig tartottuk meg a reális képet a fáról azaz a bonsairól az esetenként viszonylagos. Egy biztos, a kialakuló érzelmi kötelék és a bonsai jövőképének illúziója még helyre billenthet mindent.
Erről a Pinus nigra fenyőről nem először írunk. Messziről kezdte a fa és a mochikomi ugyan yamadoriként számlált le tízet esztendőkben de tálban nevelve is hozzáadott nyolcat vagy kilencet. Az eleinte könnyűnek tűnő feladat évről évre nagyobbat nőtt mint az eredmény. Ez annyira így volt, hogy egy ponton, mikor már elkezdtük a displayben gondolkodás miatt beszerezni az accent shohinokat és készítettünk hozzá kakejikut, bonsai tálat és szereztünk hozzá bonsai asztalt, kénytelenek voltunk más művészeti ágból erőt, ötletet, ihletet és viszonyítást meríteni. Ez a művészeti ág a táncművészet volt, azon belül a balett – a bonsai és a balett kapcsolatában megmutatva. A tánc statikája és dinamikája persze új kérdéseket vetett fel és új feladatokat is adott. Azóta eltelt két év és azt is mondhatnánk, hogy ma sem tartunk sokkal előrébb – ha nem vennénk figyelembe az esztétikai és statikai (nem kézzel fogható) eredményeket.
A bonsai alakítás világában roppant nehéz dolog, hogy a kvalitásos japán bonsai világa folyamatos impulzusokban ad újabb és újabb inspirációkat és nehéz ugyanannál a koncepciónál maradni tíz évig… Ha mégis meg tudunk maradni ugyanannál a koncepciónál, kifejezetten ajándék az időjárástól példának okáért a havazás. Egy más látvány, egy más hangulat születik ideiglenesen és akár új gondolatokat is elindíthat, de segíthet észrevenni hibákat vagy erősítendő előnyös részleteket vagy tulajdonságokat a fán.
Nézzetek behavazott bonsaiokat! 😉
Japánkert olaj és vászon modern enteriőrbe
A városi és belvárosi modern lakás és enteriőr dizájnban sok esetben nem szerepel(het) a kert, a társasházak világában ennek hiányát szükséges valamivel pótolni vagy helyettesíteni. Erre számos példa létezik, a manapság méltán trendi air plant vagy a kokedama, de a kusamono és az ikebana legalább annyira mint akár egy élő növényfal. A növények világa bevihető a falak közé – szervesen kapcsolva az iparművészethez, ám a kertek és parkok világa már sokkal nehezebben. Az urbánus környezetek azonban sok esetben nem legitimek kulturális értelemben a kétdimenziós művészet nélkül. Egy olyan otthon vagy iroda, mely valamit is ad magára, legalább egy motívumszerűen felhasznált festménnyel vagy grafikával igyekszik a falon kulturális lenyomatként “igazolni” – van deklarált helye az urbánus embernek az őt körülvevő kultúrában. A manapság is méltán kedvelt és szerethető impresszionizmus és posztimpresszionizmus, az expresszionizmus kegyes ajándék a mai kor számára, hogy az ázsiai kultúrával kialakított esztétikai kötelékei és inspirációi – melyek megteremtették a fent említett izmusok “eszköztárát” és hangulatvilágát visszakaphassák saját aurájukat – például egy absztrahált zen kert megjelenítésével – így megjelenve a téma iránt érzékeny emberek mindennapi életében. A kiindulópont visszahat művészettörténeti és esztétikai értelemben, miközben a jelen kortárs képzőművészetének nyelvén kommunikál.
Bonsai kertet ábrázoló festmény – olaj, vászon, 210 x 510 mm
A téma és a festmény “korstíluszavara” szándékolt eszköz és kommunikációs elem, mely logotíp elemként hat enteriőrön belül és dizájnelem szerűen hat, miközben a műélvezet lehetőségét is magában hordozza. Így vihető be életterünkbe a kert amolyan “mentésmásként” stigmával – de itt a “jobbklikk” helyett falra akasztással lehet csak letölteni a tartalmat és kifordul minden, hiszen nem virtuális, hanem valóságos a műtárgy a falon, amely szinte virtuálisan engedi rendelkezésre állni a kertet vagy a zenkertet. Ha tetszik a japán fametszetek európai parafrázisai előtt állunk és – legalábbis funkcióját tekintve – ugyan azért a belső szükségszerűségért reprezentáljuk és élvezzük, mint amiért egy dúcot bütüre faragtak.
Zen kertet ábrázoló festmény – olaj, vászon, 300 x 400 mm
Tavaszi japán kertet ábrázoló festmény – olaj, vászon, 500 x 700 mm
13 dolog, amit bonsai kertészként nem szívesen hallunk
Biztosan ti is jártatok már úgy, hogy valaki véleményt mondott a bonsai gyűjteményetekről, vagy kiállított bonsaiotokról, vagy egy fotón mutatott bonsairól, netalán egy posztolt bonsairól. Sok esetben maradandó emlék lesz egy-egy mondat, esetleg szállóigévé is válik, de egy biztos: nem sokat lehet kezdeni az ilyen mondatokkal – sőt – a beszélgetés sokszor nem is folytatható…
1. Egész jó lett. Kell még neki pár év, de egész ügyes vagy.
2. Jó jó, de mondjuk én ezt innen visszakattintanám, vagy ezt az ágat kivenném és egy kicsit megdönteném…
3. Tedd ki szabadföldbe, had erősödjön.
4. Ezt te alakítottad? Látszik.
5. Nekem is van ilyen. Csak az enyémnek már sűrűbb az ágrendszere. Magról ültettem.
6. Közvetlen átültetés után: Egész helyes kis növény, megérdemelne egy jobb tálat…
7. Véletlen letörtem ezt az ágát, de ha ezt ide lehajtod, akkor nem látszik annyira… …nem is kellett ide ez az ág…
8. Ilyen shohint bárki csinál 3 – 4 év alatt. Csinálsz egy – két légbujtást azt kész. Nem nehéz!
9. Nem baj ha lekamerázom a kerted?
10. Én visszavágnám shohinnak.
11. A természetben sosem nő így egy fa…
12. … és ezek mennyi idő alatt nőnek meg nagyobbra?
13. Szép növény, kár, hogy ilyen vékonyka még a törzse…
Valami kimaradt?
Írd ide kommentben!