Pinus nigra bonsai télen – behavazott mochikomi
Pinus nigra bonsai télen – behavazott mochikomi a kertben. Mostani posztunkat a havazás, az idei első havazás hozta magával és természetesen a tél nyugalma engedi, hogy elmerengve egy-egy bonsaion szabadon asszociált gondolatainkkal előjöjjünk blogunkban.
“Ha valamit már túl sokszor túl sokáig néztél, helyezd más kontextusba.”
Ha valamit évekig szinte nap mint nap nézünk és látunk akkor bizonyos, hogy már másként látjuk mint mások. Hogy milyen mértékig tartottuk meg a reális képet a fáról azaz a bonsairól az esetenként viszonylagos. Egy biztos, a kialakuló érzelmi kötelék és a bonsai jövőképének illúziója még helyre billenthet mindent.
Erről a Pinus nigra fenyőről nem először írunk. Messziről kezdte a fa és a mochikomi ugyan yamadoriként számlált le tízet esztendőkben de tálban nevelve is hozzáadott nyolcat vagy kilencet. Az eleinte könnyűnek tűnő feladat évről évre nagyobbat nőtt mint az eredmény. Ez annyira így volt, hogy egy ponton, mikor már elkezdtük a displayben gondolkodás miatt beszerezni az accent shohinokat és készítettünk hozzá kakejikut, bonsai tálat és szereztünk hozzá bonsai asztalt, kénytelenek voltunk más művészeti ágból erőt, ötletet, ihletet és viszonyítást meríteni. Ez a művészeti ág a táncművészet volt, azon belül a balett – a bonsai és a balett kapcsolatában megmutatva. A tánc statikája és dinamikája persze új kérdéseket vetett fel és új feladatokat is adott. Azóta eltelt két év és azt is mondhatnánk, hogy ma sem tartunk sokkal előrébb – ha nem vennénk figyelembe az esztétikai és statikai (nem kézzel fogható) eredményeket.
A bonsai alakítás világában roppant nehéz dolog, hogy a kvalitásos japán bonsai világa folyamatos impulzusokban ad újabb és újabb inspirációkat és nehéz ugyanannál a koncepciónál maradni tíz évig… Ha mégis meg tudunk maradni ugyanannál a koncepciónál, kifejezetten ajándék az időjárástól példának okáért a havazás. Egy más látvány, egy más hangulat születik ideiglenesen és akár új gondolatokat is elindíthat, de segíthet észrevenni hibákat vagy erősítendő előnyös részleteket vagy tulajdonságokat a fán.
Nézzetek behavazott bonsaiokat! 😉
Larix decidua pre bonsai és az offline restyling
Larix decidua pre bonsai és az offline restyling találkozása a téma és megállhatatlan, hogy a növényben rejlő “szubkultúr-bonsai” asszociációk felemlítésre ne kerüljenek. Egyszerűen azért, mert itthon valahogy a bonsai bloggeres múltat (is) idézi a növény.
Éveken keresztül bonsai blogokat olvasni sosem egyenletes élményt jelentő szórakozás. Hivatkozások mentése, “homlokba felírt” nevek és blog címek, kedvenc növények, jó és rossz vizuális emlékek megszámlálhatatlansága jellemzi a halmozódó virtuális bonsai felhőkarcolót – amit az ember hajlamos drón felvétel szerűen madártávlatból látni lelki szemei előtt. A közösségi médiák digitális zsibvásárába a kétezres évek elején belecsöppenni bonsaiosként még olyan volt mint részvényt venni egy induló vállalkozástól. Keresni kellett a tartalmakat ebben a témában és nehezen jöttek szembe jó fotók. Jó fotók amiken jó bonsaiok vannak vagy jó bonsai alakításokat dokumentáltak. Ma már sokszor inkább átsiklunk a minőségi bonsai tartalmak fölött – olyan mennyiségben ömlik elénk és közben a blogok és weboldalak tartalmai már régóta háttérbe szorultak és érezhetően esett látogatottságuk (is). Áttolódott a digitális és virtuális bonsai a social platzokra és már nem olvasunk cikkeket. Minden amolyan kb lett és Európa szerte vajúdó klubbok agonizálnak mint a lélegeztetőgépen az agyhalottak. Mára (nagyrészt) a social média hatására a bonsai tematikájú weblapok és blogok közelebb kerültek az offlinehoz mint azt valaha egy rossz álomból felriadva képzelhettük volna. Itt az offline persze nyilván nem a kikapcsolt állapotot jelenti és a social média is minden csak nem szociális. Amíg ez a html bonsai közösség felfutott és félresöpörte a maga speciális (mára megszokott) virtualitásával a kegyelemdöfést azóta is el nem szenvedő, évek óta agonizáló blogspotos világot, addig is érdemes volt öntözni a bonsaiokat, mert az algoritmusok HQfasizálódása nem minden és egy a monitorból kivágott bonsai fotót mégsem lehet egy valós kiállításon displayre tenni és a szakmaiaskodó szájkaratésoknak is kell néha valami csámcsogni valót adni…
Az offlineban kezdve majd a social media horizontját tágítva
Amikor még az interneten kívüli bonsai volt a meghatározó élmény a bonsaiban, amikor még Ausztriába jártunk át bonsai könyveket venni és közel – távol alig akadtak workshopok és nem volt annyi új arc mint most, akkor még minden pletyka és hír ízesebb volt és inspirálóbb mint ahogyan azt ma el lehet képzelni. A korlátlannak tűnő információ áramlás egyik ára ezek elvesztése volt. Persze szó sincs arról, hogy édeskésen romantikázzunk efölött vagy keseregjünk a kialakult helyzeten – már csak azért sem mert nincs min keseregni. Emlékszem, mikor még pletyka szinten meséltük egymásnak bonsaios barátainkkal, hogy van egy srác valahol aki szabad földben nevel Pinus parviflorákat, Larix deciduákat és ki tudja miket bonsai előanyagoknak. Akkoriban a Noelanders Trophy is olyan volt a magamfajta bonsaiosnak, mint egy elérhetetlen álom. A Larix bonsaiok első rám gyakorolt hatása is akkoriban jött. Egy blogger fotói közt láttam elképesztően szép Larix bunjinokat profi fotókon Auer Othmar kertjében. Később a fentebb említett szóbeszéd alanya Giacomo Pappalardo előnevelt vörösfenyői is szembe jöttek a valóságban, méghozzá a Noelanders Trophy sales area részén. Nem is tudtam kihagyni a lehetőséget és hoztam is a műterembe egy pre bonsait tőle. A korábbi impressziók elevenek a mai napig is, ezért nem volt kérdés mi lesz az útja a növénynek. Az őszi lombszínéért, a télen láthatóvá váló ágrendszeréért és szépen öregedő kérgéért is tartott Európai vörösfenyő rugalmasságának köszönhetően az egyik legjobban drótozható bonsai alapanyag. Nem kérdés, hogy érdemes rászánni az időt és keresni neki egy lehetőleg nem déli tájolású helyet a kertben. A műterem kertjébe költözött növényt az első adandó alkalommal felültettem kiryu, akadama és egy kevés tőzeg keverékébe és Biogold meg Green King segítségével egyszerűen hagytam nőni. A mostani drótozás célja az volt, hogy a pre bonsaiból újra pre bonsai fát alakítsak, csak most egy olyat, ami közelebb van a fának szánt úthoz. Szóval, nem is igazán styling – ról, vagy restyling – ról van most szó, csak elindult a fa az útján…
Várjuk a tavasszal induló rügyeket, a lombkorona kiteljesedését és természetesen a következő évi növekményeket, amit majd csak úgy metszünk, hogy jövőre is legyen miből ágszinteket drótozni…
Ezzel a növénnyel találkozott ( persze nem először ) műhelyünk kertjében az online és az offline bonsai. Minden “enthuziastnak” ilyen találkozásokat ajánlunk a két világ, a két pólus között…
Ez most matsu vagy nem matsu? Bonsai vagy pre bonsai?
Ez most matsu vagy nem matsu? Bonsai vagy pre bonsai? A két kérdés jogos is meg nem is és fontos is és nem is és mindkét kérdésre lehet ezt is meg azt is válaszolni. Lehet relativizálni is meg nem is és lehet állást is foglalni meg nem is. Matsu mert fenyő és nem matsu, mert Japánban nem honos. Bonsai mert tálban nevelt, nem bonsai mert még nem kiforrott, pre bonsai mert még csak most ültettük át japán nevelőkonténerből és nem pre bonsai mert már elkezdtek beérni a jövőévi alvórügyek, a drót tart és bonsai tálban van a növény és látszik mivé válhat. De még mindig nem “kész bonsai” és még látszik, hogy yamadori alapanyagként indult.
A tavalyi drótozás és alakítás eredménye elkezdte tisztázni a fa jövőjét és kilátásba helyezett egy régies japán bonsai stílust, melyet viszonylag ritkán látni bonsai kertészetekben vagy bonsai kiállításokon. Jellegzetesen Pinus téma a stílus és jellegzetesen shohin illetve kifu méretben jó a megoldás. Ehhez a stílushoz/megjelenéshez/jelleghez leginkább kerek vagy mély és ovális bonsai tálat illő választani és ha már fenyő, akkor ezekből a legetikusabb a szürke mázatlan tál. De mielőtt előkerülne a tál, persze jön a drót és a bonsai drótozással előállított – egyetlen ágból kiinduló lombkorona “építés”. Ha mindez megvan, indokolt egy erős tápozás és következő évben jöhet az átültetés….
Ez volt tavaly és ennek az eredménye jött el idén. A tálválasztás fő meghatározója természetesen maga a fa és persze az esztétikai elképzelés volt. Ami kellett, az egy ovális, irreguláris formakezelésű mázatlan bonsai tál, mely igényét a fa jellege teremtette meg. Olyan bonsai tálat szerettünk volna, melyen nagyméretű vízáteresztő nyílás van a pangóvíz jelenség biztos elkerülése érdekében kialakítva – biztosítva a fenyők gyökerével együtt élő szimbiota gombák ideális nedvességi állapotát. A vízáteresztő nyílás egy áttört mintájú betéttel szűkíthető – hogy a forma kínálta tradicionális ültetésekre való használat esetén az ültető közeghez ne kelljen túl sűrű hálót használni – ha a gyökerek állapota szenes drén használatát indokolja. A tál megközelítőleg szabályos palástból épül fel, mely enyhén naivizál. A tál összhatása az antik japán bonsai tálak formavilágára és hangulatára historizál.
Az ültetés akadama és kiryu keverékébe történt, mely nem csak bevált, de egyszerűen kezelhető később is. Az idei fejlődések már viszonylag biztatóak és határozottabban rajzolják ki a jövőbeni lombkorona kontúrját. Egyetlen kérdés a gyökérzóna “kisdombos” jellege, mely szigorúan nézve nem etikus, de a következő átültetésig – mely esetében két év múlva lesz, van idő gondolkodni hogyan oldjuk meg – ha éppen nem süllyesztjük akkor be jobban a fát a tálba.
Yamadori Crataegusból pre bonsai
A yamadori műfajában utazók szinte biztosan találkoztak már a galagonya gyűjtés összes buktatójával és sikerélményével. Minden szempontból érdemes bonsai fan – ként foglalkozni a növénnyel. Egy bonsaios barátunk szokta mondani, “A galagonya a “rekettyék királya!” – amiben van igazság és talán ez a sík visz a legközelebb ahhoz, hogy jól értelmezhessük a növény habitusát és igényeit – adott esetben a természetes bonsai előképek szerinti alakítását. Naturalistic bonsai. Ezt a fogalmat már sokszor és sokan körbe járták, sokszor és sokan bújtak a fogalom szoknyája mögé és sokszor és sokan predesztinálták a drótozás elhagyását vele… A galagonya esetében úgy merül fel ez a gondolatkör, hogy elméletileg alkalmas az Egybibés galagonya (Crataegus monogyna) a csak metszéssel való alakításra és nem is igen kellene hozzá drótot használni, (“first look”)remek látvánnyal bíró bonsait is lehetne nevelni belőle – csak úgy mint a Kökényből (Prunus spinosa), a Virágos kőrisből (Fraxinus ornus), stb…
Mégis rendre beigazolódik, hogy bonsai drót nélkül nincs élet a stíluson innen és túl, de még a stílus kellős közepében sem. Az, hogy a bonsai alakítónak van-e jó értelemben vett stílusa és a yamadorinak lesz-e bonsai stílusa vagy bonsai stílusai – már más lapra tartozik, de ezekhez kelleni fog a bonsai drót és a hozzá tartozó jin fogó és drótvágó bonsai olló. A drótozás és metszés a begyökeresedett yamadori anyagok esetében nélkülözhetetlen és talán nem is érdemes sokáig húzni az első alakításokat, különben alakíthatatlanná válnak ill. vastagodnak azok az ágak melyekkel – időben cselekedve – még kényelmesen és gond nélkül dolgozhatunk. Ilyen és hasonló gondolatokról született következő posztunk, melyben egy nagyobb galagonya yamadori első intenzívebb beavatkozásáról, alakításáról és tálba ültetéséről írtunk (természetesen sok képpel illusztrálva). A posztot ITT OLVASHATOD…
10 ok amiért ne szedd még ki a teleltetőből a bonsaiokat és a kusamonókat
A tavasz még ugyan odébb van, de jó ideje már tavaszias az idő – már ami a hőmérsékletet illeti. A bonsai kertészeknek ilyenkor már viszket a tenyerük, hogy hozzányúlhassanak a növényekhez és kezdetét vehesse a bonsai drótozás, a bonsai alakítás, a bonsai átültetés, stb… Ez ugyan érthető és a jelenlegi időjárás ezt még indokolná is, de talán érdemes inkább türelmesnek maradni. Hogy miért? Az alábbi 10 ponttal magyarázzuk:
1.) Még nincs itt az igazi tavasz. Jöhet még lehűlés, jöhet még fagy – akár tartósan is.
2.) Ha visszajön a fagy, roppant kellemetlen elölről kezdeni a teleltetést márciusban…
3.) A növények gyökértevékenysége kb. +20°C körül aktív. Ez azt jelenti, hogy a friss átültetéseknek még hosszú időt kell elviselni rendes keringés nélkül, mire elérik a 18 – 20°C – ot legalább nappal. Esélyes, hogy addig amíg megérkezik az igazi tavasz, rengeteg hajszálgyökér szárad el.
4.) A teleltető közeg sokat véd a kiszáradástól. Ha most kiteleltetünk, kezdődhet a bonsaiok öntözése, ami teleltetett állapotban még nem számot tevő…
5.) Egy lombhullató átültetésénél a teljes gyökérzet lemosása hálátlan feladat. +2 – +5°C – ban vizezni, “sarazni” odakinn önkínzás…
6.) A lombhullatók esetében a korai drótozások és hajlítások – a szövetek alig vagy nem látható sérülései miatt – azt eredményezik, hogy a gyökértevékenység megindulásáig lecsökken a sejtnyomás. A növény gyengébben hajt ki és gyengébben indul meg. (Aki minden évben így tesz, nem is tudja, mire képes egy juhar, egy galagonya vagy egy birs tavasszal – hogy mást ne is említsünk…)
7.) A lombhullatókkal azért is érdemes várni, mert nem minden rügyről lehet megmondani duzzadásuk előtt, hogy biztosan ki fog – e hajtani. Egy kisebb bonsai esetében a helytelen metszés és ágválogatás ágvesztést is eredményezhet túl korai metszés esetén.
8.) A kusamono növények egy része maga rendezi saját állapotát. A száraz részek a friss hajtások megjelenésével maguktól esnek le, vagy éppen virágzással kezd a növény és utána érdemes csak visszavágni, vagy már ősszel visszavágtuk, stb… Viszonylag kevés a teendő velük tavasszal, ezért kár kapkodni, kár kockáztatni az esetlegesen visszatérő fagyok miatt.
9.) Azok a növények, melyek egyébként is későn ébrednek/későn hajtanak ki mindig a gyűjtemény végére kell kerüljenek átültetéskor és alakításkor, hogy a többivel időben – még rügypattanás előtt végezhessünk el mindent. Éppen ezért kár hamar elővenni őket.
10.) Az nem érv a hamar történő kiteleltetésre, hogy a “nagyok” már régóta bonsaioznak, ami látszik a facebookon, a bonsai blogokon, stb… Ők vagy tényleg tudják mit csinálnak, vagy – olyan is van, hogy – nem. Azt sem lehet tudni, hol tartja az alakítás/átültetés után a növényt…
Hasonló téma: Korábban a téli alakításokról és hátulütőikről írtunk “Csend a hóban” címmel.
TIPP: JÓ IGAZODÁSI PONT LEHET A KEZDÉSRE, HOGY A KÖRNYÉKÜNKÖN LÉVŐ KERTÉSZETEK TELJES KAPACITÁSSAL BEINDULTAK – E MÁR TAVASZI SZEZONNAL. AMÍG ŐK ÓVATOSAK, LEGYÉL TE IS AZ!
Téli bonsai alakítás vs. bonsai teleltetés
Téli bonsai alakítás? Természetesen nem írnánk róla, ha nem volna kérdés, ill. nem volna legalább kétféle vélemény arra nézve, hogy alakítsunk – e ilyenkor bonsait vagy ne? A Kitsimono műhely kültéri bonsai fáit nem nagyon alakítjuk ilyenkor, maximum a tél legvége felé. Hogy miért? OLVASS TOVÁBB…
Bonsai restyling egy bonsai stúdióban
Hogy mit lehet azzal kezdeni, ha a bonsai alakítás lehetőségei korlátozottak és mégis meg kell oldani a fán mindent, azt maga a fa adja meg. Hogy mi lesz ezek függvényében az eredmény, az már sok mindenen múlhat. A következő poszton egy Juniperus chinensis ‘Itoigawa’ bonsai alakítás látható, melyet a Marczika Bonsai Stúdióban “követett el” Bálint. Egy olyan lombkoronával lett megoldva az alakítás, mely igyekezett két nézetet létrehozni és igyekezett egy több felé tagolt formát visszaadni egyazon koronán belül. Hogy ez hogyan sikerült ITT megtekinthetitek.
Pinus nigra pre bonsai kétszer nyersen
Yamadori. Yamadori alapanyagot jól begyűjteni igényel némi tapasztalatot. Ha a begyűjtést követően megmarad a bonsai alapanyag, még mindig érdemes pár évet várni az első alakításokkal. Az alakításokat megelőzően fontos, hogy jó kondícióba hozzuk a növényeket (megfelelő talaj használat, hajtás / rügy válogatás, megfelelő tápozás, stb…). Ezek után már hozzá lehet nyúlni a növényekhez és kondíciójuknak megfelelően alakítani őket. Az alábbi felvételeken látható Pinus nigra ( Feketefenyő ) alapanyagok valamivel több mint négy éve lettek begyűjtve. Fiatal magoncok voltak és egyetlen cél volt velük az életben tartásukon kívül, hogy minél több rügyet csalhassunk ki az ágaikból. Az augusztusi – átmeneti – rugalmasságukat kihasználva, először lettek drótozva és ezek után a következő lépés a szívóhajtások kinevelése lesz. Ha a szívóhajtások meg tudnak indulni, akkor jöhet a teljes tavaszi rügykitörések időszaka és a következetes tápozással együtt járó tűlevél növekedések nyár közepén aktuális visszaszorítása részleges tűlevélmetszéssel. A többi már csak azon múlik, hogy helyesen öntözünk – e és megfelelő időpontban ültetjük – e át a növényeket…
Nyers első alakítások Pinus yamadori alapanyagokon
A meleg nyarak nehezen elviselhető hőmérséklete és a perzselő nap arra sarkallják a bonsai kertészeket, hogy inkább este tevékenykedjenek. Estefelé már nem olyan elviselhetetlen a meleg, a meglocsolt kert utáni hőmérséklet és a növények illata megnyugvást hoznak magukkal. Jó dolog ilyenkor nyugalomban és csendben bonsai alapanyagokat alakítani és ha éppen úgy tartja kedvünk, akár ki is nyitni mellé egy üveg…
Nem tudnánk megmondani a pontos élettani okát, de azt tapasztaltuk, hogy a Feketefenyők ( Pinus nigra ) esetében augusztus közepe táján van egy – két hét, amikor rugalmasabbak, mint az év más szakaszaiban. Ezt érdemes kihasználni és drótot ragadni, meg persze drótvágó ollót, jinfogót, egy hosszú nyelű bonsai ollót és talán más nem is kell…
Juniperus chinensis ‘Kishu’ shohin bonsainak
Arcoban, a bonsai kiállítás sales area – jában, az egyik standnál egy ömlesztett boróka pre bonsai áradatból emeltük még ki ezt az előanyagot. Valószínűleg dugványról vagy légbujtásról szaporították és szerencsére csak minimális mértékig avatkoztak be a formájába. Erős gyökere volt/van és jelen pillanatban roppant rugalmassággal bír. Ezért nem is vártunk vele tovább, neki a bonsai drótot 1mm – től 4.5mm – ig. Persze a tavasszal szerzett pre shohin picit fel lett tunningolva az alakításra. A műanyag konténerből áttettük japán nevelőtálba, ültetőközegnek kiryu és shohin akadama keverékét használtuk és az átültetést követő harmadik héten Biogold tápanyaggal megszórtuk. A tápozás előtt félárnyékban tartottuk és azt követően kikerült a többi boróka közé a napra. A növény intenzív növekedéssel válaszolt, ami még javában tartott/tart. Ezt a periódust kihasználva történt ma az alakítás, hogy ne sokat álljon “stoppon” a növény sebekkel és vágott zöldfelületekkel. Így hamar ki fogja tudni nőni a sebeket és könnyebben túlteszi magát a növény az alakítás okozta nehézségein. Természetesen most nem kerül vissza a tűző napra. Újra félárnyékban regenerálódik majd és biztonság okáért atka ellen lepermetezzük.
