A matcha a japán teák sushi – ja! Ez a poszt cím elmenne egy Slam poetry vázlatba vagy ötlet jegyzetként is megállná a helyét egy rapper gondolatai közt de annak ellenére, hogy van ebben valami mégsem illik ilyet mondani a japán tea kedvelők és teaceremónia művelők között de még talán a japán gasztronómia gurméi közt sem – bár itt inkább elcsúszna egy ilyen féligazság mint nem. Gondolom én, de persze biztos, hogy ha ezt nagy betűkkel kiírnám az égre kapnék jobbról és balról is hideget is meg meleget is. 

 

A mai európai urbánus matcha ceremóniások – ahogy egy japán teakedvelő barátom szokta mondani “matcha ministránsok” – sokat adtak nekem a japán zöld teával kapcsolatban. Két dologra gondolok. Látom, mit nem fogok csinálni és látom azt is, hogy a leginkább a műélvezet vonz engem ebben a műfajban. Ez értendő úgy a teázásra mint a kulturális velejárókra – legyen szó akár modern és akár tradicionális chawan emelgetésről. Tudom, ez idáig nyers és deviáns egy teakereskedő elektronikus tollából de szerintem az volna inkább kellemetlen, ha szépelegnék. Menjünk vissza a “ceremóniásokhoz” egy gondolat erejéig. Fogtatok már kezet japán teaceremóniát vezető nővel? Nem?! Akkor kezdem nulláról. Képzeljetek el egy finom, kiegyensúlyozott és higgadt eleganciájú hölgyet, aki kezet nyújt (mert mi férfiak ezt az illetlenséget ugye nem követjük el, hogy előbb nyújtunk kezet egy nőnek). Az az egy pillanat, amikor a két kéz találkozik és finoman jelzi egymásnak a kölcsönös tiszteletet az nekünk férfiaknak maradandó emlék egy teázó nőtől. Hogyan is írjam le? Csak jelzők jutnak eszembe. A kézfogás lágy de határozott. Pontos(!), precíz és nem tolakodó. Egyszerre távolságtartó és barátságos és benne rejlik a női kéz érintésének gyengédsége. Mintha csak gésa… és lepődjetek meg, pont erre van szükség a matcha tárgyi kultúrájának uralásához és a tökéletes teaceremónia végigvezetéséhez.

Az egész gondolat onnan indult, hogy nem régiben érkezett hozzánk két féle matcha és mindkettő külön érdekes a maga egyébként minőségi mivoltán túl. Azért, mert az egyik Aichiból (ami közel van Shizuoka területéhez ahonnan a legjobb japán sencha zöld teáink érkeznek) jött a másik meg Kínából(!). Ha most azt mondod, hogy akkor nem is igazi matcha, akkor nagyon tévedsz! Tudtad, hogy Kínában régóta termelnek matcha alapanyagot akár Japán megrendelésre is? Nem? Most már tudod. Az, hogy egy-egy termékre a kereskedelemben milyen címkét ki tesz fel a végén az Ázsiában egy zavaros história. Nem is fejteném ki. Azt viszont becsülöm a két új teánk gyártójában, hogy pont a címke korrekt és a kínai matcha is csavartatja a könnyet a zsebkendőből mert tip-top. Megható innen Európából nézve, hogy Ázsia milyen eleven tea termelő versenyhelyzetet teremt ma is és mi innen “Hungariból” nem nagyon vesszük ezt észre – viszont élvezhetjük a piacra gyakorolt áldásos hatásait tea webáruházakban. A tea útja bonyolult, mert minden cserje eredete érdekes történet és sok esetben már történelem és innentől kezdve a dugványokról szaporított ültetvényeken reinkarnálódik évszázadok felértékelődő termelői dicsősége – függetlenül az egyes családok és cégek siker vagy kudarc történeteitől. A tea és a teatermelő él-hal. A matcha viszont örök! Ez a mi szerencsénk és a teák szusija még azt is megengedi, hogy mindenki a sajátjának tekintse!

Ha kíváncsi vagy matcha teáinkra a képre kattintva megnézheted milyen kínai és Japán matcháink vannak!

Tea de tényleg

Ha valaki a matcha marketing auráját úgy tudja eltávolítani az útjából mint a tükörtojás sárgájáról a nem kívánatos hártyát ami útját állja a kenyér ezen ételhez köthető funkciójának akkor kiderül, hogy az elkészítésen nagyobb hangsúly van egy bizonyos matcha minőség felett mint a túlfújt ínyenc imidzsnek. De hol van ez a határ? Tízezer forint felett vagy a hálós etiolált hajtásnevelés alatt? Aki erre tudja a választ az többet tud mint a “matcha ministránsok”. Vagy mégsem? Minden a termesztésre vezethető vissza és az adott szüret utáni matcha alapanyag feldolgozási céljára. A modern matcha persze adott egy alternatívát erre a problémakörre, de ezzel tudni kell élni. Ahhoz, hogy tudjunk vele élni ahhoz meg szükség van arra, hogy sallang mentesen tekintsünk a porított zöld teákra. Tényleg. Hallottál már a Kokeicha teáról? Ha már matcha…

Ha már sushi

A sushi fogalmának tisztázását most átlépném, ha nem haragszotok. Inkább mutatnék egy sushi szervírozásra is tervezett irreguláris tálat ami egy experimentális darab a mono no aware kerámiák világából. Aki nem tud mit kezdeni a kortárs japán kerámiákat lereagáló kortárs magyarországi kerámiákkal annak csak azt tudjuk mondani innen a Kitsimono műhelyből, hogy most fogja be a szemét… vagy kattintson a képre!

Nekünk a Mono No Aware olyan mint a kalotaszegi kapu faragónak a naprózsa motívum a templomon kívül…