Mi köze az ikebanának a gerebenhez? Vagy fordítva: Mi köze a gerebennek az ikebanához? Elméletileg semmi, de mindkettőnek van köze a növényekhez. Nem a kendervászonról fogunk írni és nem is a kender ikebana lesz a téma és nem is a kender ikebanából való vászonkészítés módjáról… A két gereben amit használtunk, egy szerény néprajzi gyűjtögetésnek köszönhetően kötött ki műhelyünkben. Pár paraszti tárgy régóta “sorban áll” a polcokon, hogy egyszer kísérletet tehessünk a modern ikebana irányzatokban történő felhasználásukra. Elsőként a két gereben került használatra.
Kenzan helyett használtuk a gerebeneket, aminek a motivációja elsősorban kíváncsiság volt. Az, hogy a gereben fekve, a kovácsoltvas szegekkel felfelé alkalmas a kenzan szerepének betöltésére, az tény; csak a szegek vastagsága és a felhasznált ikebana növények szárvastagságának aránya határozza meg a választható növények palettáját. Ebben az esetben két növényt használtunk. Az egyik az Equisetum japonica – Japán zsurló volt, a másik meg egy egyszerű Phalaenopsis hibrid – Lepke orchidea.
Modern ikebana kompozíciókban – a kokedama kompozíciókhoz hasonlóan – ha csak kétféle növényt használunk fel, lehetőségünk van ketté bontani a kompozíciót és akár két kenzant is használhatunk – jelen esetben gerebent. Elsőnek a Japán zsurló szálak kerültek gerebenre. A dolog egyszerű, csak arra szükséges figyelni, hogy a kompozíció tartóssága érdekében az egyes virág/növény szárakat/szálakat víz alatt vágjuk újra éles ollóval. Így az olló éleinek összezáródását követően – mikor a növényi szár újra felveszi eredeti alakját – nem levegőt, hanem vizet vesz fel újra.
Mikor a zsurló a gerebenen fenn van, lehet kezdeni a Phalaenopsis virágszárak méretre vágását. Ezt megelőzően elrendezzük a másik gerebent, hogy kijelöljük vele előre a Phalaenopsis orchideának a kompozíción belül elfoglalt helyét. Így könnyebb a virágszárakat úgy elhelyezni, hogy a virágok és a szárak által kirajzolt üres terek és a látnivalók viszonya lehessen az uralkodó a zsurló háttérszerepével szemben. Persze ez csak az első megközelítés és változhat még.
Közelítünk az eredeti elképzelés felé, de még van pár szempont, amit szükséges figyelembe venni. A fő nézőpontot a Phalaenopsis határozza meg színével és méreteivel és persze organikusabb megjelenésével – szemben a zsurló geometrikusabb látványával. A kompozíció ugyan elsőre megállná a helyét a modern ikebana kategórián belül, azonban keletkezett egy hiba. A gerebenek által kirajzolt alakzat befoglaló formája ugyan közelít a téglalaphoz, viszont nem tekinthető jónak az, hogy a befoglaló téglalap rövidebbik oldala jelenik meg nézeti oldalként. Kénytelenek voltunk az egész növényi elrendezést 90°-al elforgatni. Így az installálás a helyesebb megjelenési forma felé mozdul el, mondhatni a modernség ellenére is keresi a hagyományos nézeti megjelenések lehetőségeit.
A 90°- al történő elforgatás eredményeként ugyan a helyére került a nézőpont, de túl erős hangsúlyt kapott a “kétpólusos” megjelenés. Ezt feloldandó emeltünk be egy újabb növényt a kompozícióba, de csak egyetlen virágszárat, mely ráadásul színben eltér az eddig használtaktól. A “display” – re való helyezhetőség miatt mindenképpen szükség volt valamire, ami az “alátét” vagy a suiban szerepét tölti be. Ebben az esetben egy kék alátét került először kipróbálásra, de ez nem hozta meg azt a hatást, amire vártunk. Szükséges volt változtatni.
A változtatás másik módosítást is magában rejtett. Kiderült, hogy mind az alátét, mind a felhasznált növények esetében a kevesebb több… Maradt a kevesebb növény és a visszafogottabb alátét…
