Shakan törzs és bunjin korona Picea vs mochikomi. Széles peremű tálban Picea bonsai valahol a shakan és a bunjin bonsai stílus határán. A döntési szögében túltolt törzset a benne lévő enyhe játékos egymásba érő ívek ellensúlyozzák. A természetben a fény felé menekülő, azt kereső és elérni igyekvő növényt láttatjuk. A lombkorona néző felé bókoló csúcsa alatt néhány ágszint jelenti pusztán az ágszerkezetet és fentről lefelé a sashi eda zárja a befoglaló képzeletbeli háromszöget, mellyel igyekszünk az egyensúly érzetet megteremteni. Első látásra a bonsai egyensúlya megvan, a fa áll, a sashi eda egyensúlyoz – támaszkodik a “levegőben”. A sashi eda azonban nem való ehhez a törzs dőlési szöghöz. Erre úgy jöttünk rá, hogy figyeltük a fényképezőgép mögül, a balerina meddig tud előre dőlni elől leengedett karjával anélkül, hogy kilépne. Ezt a folyamatot sorozatfelvétellel örökítettük meg (6fotó/sec) és a legutolsót néztük meg melyen még épp nem lép ki a modell. Ezen továbblépve és ezt a tapasztalatot felhasználva készítettük el a következő fotót, melyen még reális az egyensúly és nem annyira kényelmetlen. Egymás mellé téve ezt a fotót és a fáról készült fotót éles különbséggel szembesültünk.
Eszünkbe jutott, hogy számos esetben lehet látni régiesebb stílusú japán bunjin fákat, melyeken szinte egyenes és szinte függőleges a törzs és egyáltalán nincs benne a fenyőben az az érzet, az a vonás amit az európai bonsai kultúra “dramatic bonsai” – nak hív. Egyfajta aranyközéputat keresve a két véglet között, arra jutottunk, hogy vagy shakan vagy bunjin kéne legyen a fa, tehát vagy le kell vágni a sashi eda – t, vagy visszább dönteni a függőleges felé a törzset. A jelenleg sashi eda – nak használt ágat hátra húzni nem volna esztétikus és nem volna természethű, így nincs csak két választási lehetőség a jövőt illetően…
