Pinus lombkorona a nebari fölé hajolva és felette megállva. Egy felfelé törő ágat élesen visszahajtva lehozni alulra lombkoronának – klasszikus dolognak számít és viszonylag egyszerű megoldásnak arra, mit kezdjen az ember egy olyan yamadori fenyővel, aminek mindössze egyetlen használható ága van. Ez az egyébként alapvető megoldási lehetőség ugyan nem bonyolult és nem jelent különösebb kihívást, de mégis nehézzé válik akkor mikor az ág már le van hajlítva, de a bonsai törzse körül el kell rendezni az ágakat és azokból felépíteni az egész lombkoronát. Itt lehet egyensúlyi bizonytalanságokkal “telerámolni” a fát és itt lehet rosszul megválasztani az arányokat – akár a törzs magasságának és a lombkorona kiterjedésének viszonyára gondolva.
Ezért érdemes a befoglaló háromszögek segítségével ellenőrizni az arányokat és onnan indulni, hogy a lehajtott törzs nebari feletti részénél megvan – e az 1/3 – 2/3 arány a vízszintes síkon. Érdemes megnézni, hogy a háromszög felső csúcsa hellyel – közzel függőleges egyenessel nézve metszi – e a nebari közepét vagy a nebari és a támasztógyökér együttesének a közepét. Ha igen, akkor az egyensúly elfogadhatónak tekinthető és érdemes azon tovább kísérletezni, hogy hogyan lehet mozgással több és többféleképpen bemutatni a szóban forgó bonsait.
