Adott egy experimentális, ha tetszik irreguláris mázatlan bonsai tál. Adott két orchidea, egy páfrány és minden más, ami kertészeti értelemben szükséges lehet ( ültető közeg, bonsai szerszámok, alátét, bonsai drót, stb… ). Ebből csak olyan orchidea kusamono kompozíciót lehet létrehozni, ami nem csak hogy nem szokványos, de méretét tekintve sem un. accent plant lesz, hanem önálló műfajt megvalósító kusamono. Shitakusa – ként nehéz is volna elképzelni méreténél fogva.
Az említett bonsai tál egy viszonylag vad kísérlet eredménye, mely végül – a kiégetést követően – nem nagyon tűnt használhatónak.
Ültető közegnek vörösfenyő kéreg, szén, sphagnum moha, japán lávakő és kiryu keveréke került használatra. Ezek keverékét megfelelően tömörítve nem csak a ph értéket előlegezzük meg optimális módon a növény együttesnek, de a vízelvezetés megfelelő mértékét is garantáljuk a növény számára. A gyökerek körül kialakuló vízháztartás optimuma biztosnak mondható és irányítható minden körülmények között – ami fontos szempont.
Az összeültetés természetesen a növények egyenkénti bonsai tálban történő elhelyezésével és bonsai dróttal történő berögzítésével kezdődik a tál drótozása és a drénréteg kihelyezése után.
Három különböző méretű növényt szedtünk össze a kusamono készítés alkalmára. Három különböző méretű növénnyel könnyebb komponálni és térbeli (horizontális és vertikális) irányokat úgy kialakítani, hogy ne egy egyszerű cserépbeültetést imitáljon a végeredmény. A három növényből kettő orchidea és egy pedig páfrány féle Japánból. A két orchidea a Stenoglottis longifolia és a Dendrobium Nora Tokunaga x aberrans és persze a páfrány.
A három kusamono növény a tál destruálással alakított oldalán túl szabadon volt, ezért valahogyan “zárni” kellett az ültető közeg ezen oldalát. Mi sem természetesebb mint, hogy ösztönösen a keto – hoz nyúlunk ilyenkor és nem bonyolítjuk tovább a helyzetet. Ez az autentikus megoldás egy modern kompozícióban egyfajta kert kulturális alapot teremt az újításoknak a műfaj berkein belülre.
A keto – val zárt és borított síkokat termesztett mohával borítottuk be, hogy az öntözővíz ne mossa le az épített “partfalat” és hogy esztétikusabb megjelenést hozzunk létre egyúttal.
