Kifu és jingasa és balerina. Az irányok ellenőrzéséhez szükséges bonsai lombkoronát befoglaló háromszög – mint sok bunjin stílusú fa esetében – itt is két felé lett széthúzva. Az egyik a felső lombkoronát a másik az alsóbb ágak együttesét foglalja magába és a két háromszög metszéspontjában keletkező harmadik jelöli azt az üres teret, ahová a fókuszpont, a horizont kell hogy kerüljön. Az ágrendszer szerkezete a törzshöz idomulva egyértelműen jelöli a fő nézetet és egyben azt is, hogy a törzset – ha sejtetve is – de a jövőben mindenképpen meg kell majd mutatni. Ehhez a teljes rügykitörések mellett a drótozás finomítása is hozzá kell járuljon és a kifu léptéket megtartva maradhat csak a növény léptékhelyes. Az egyébként kitett gyökereken ülő fa érzetét az alsó ágak igyekeznek feloldani, a jobb alsó lefutással terelni a figyelmet vissza a tálra. Így a fa és a tál együttese kerek egészet alkothat.
Az oldalnézet elárulja a drótozással visszahozott korábban elnyúlt ágak kissé dekonstruktivista felfogását, mely egyfajta óvatos devianciaként egységes zöld tömegben csoportosulva visszaszelídül és egy mozgalmas de ingerszegény bonsai fává alakulva hangulatközvetítőnek szánt literati fenyőként jelenik meg. Érezhető, hogy a balerina mozdulatai túl elegánsak és finomak a fához képest, de idővel megközelítheti a fa a mozdulatokban megjelenő eleganciát. Ehhez a tűlevelek további törpülése és a lombkorona dúsulása lesz szükséges, mely a következő tavasszal mozdítható el a kívánt irányba…
