Egy “túllombosodott’ Juniperus chinensis ‘Itoigawa’ bonsai (szinte) mindig jó alany a bonsai drótozásra. A Marczika Bonsai Stúdióban járva került kéz közé a növény, melyet tulajdonosa szeretett volna rendbetetetni. Cél volt, hogy a növény beültetése és jellege ne változzon, illetve, hogy a meglévő ágakból a növény lehetőleg ne veszítsen. Ilyen kötött feltételek szerint kellett dolgozni, mely bizonyos szempontból igen tanulságos volt. Viszonylag hamar kiderült, hogy az előttem alakító következetes és erősen strukturált szinte konceptualista ágrendszert épített fel, melynek logikája kristálytiszta és egyszerű volt. A lombkorona viszont túlhaladta ennek átláthatóságát és a – valószínűleg szükségből – eltávolított drótok nélkül az ágak jelentős része visszarúgott.
A jelentős deadwood részletekkel és azokon futó liveline részekkel markánsan ható törzs sok meglepetést rejtett. Sajnos nem a megfelelő helyeken voltak ágak és főleg nem a megfelelő hosszúságban ahhoz, hogy a fent említett kritériumoknak könnyedén megfelelhessen az alakítás. Emellett külön figyelemre méltó tulajdonsága volt a fának, hogy nem lehetett egyértelműen kijelenteni (a törzs alapján) melyik oldala a fő nézete. Az ágrendszer utalt rá, hogy az előző alakításnak köszönhetően a bonsai mindkét oldala nézeti oldal lehetett – a lombkorona is erre játszott rá.
A deadwood részek oly mértékig intenzíven hatnak a törzsön, hogy részint indokolt egy minél mozgalmasabb ágrendszer, részint érdemes belőle valamennyit inkább kitakarni a lombozattal és – ahogyan ez később alakult is – elbír egy több felé tagolt “háromszöget”, lombtömeget.
