Levélmetszés. Számos lombhullató – mint például a Japán juhar – bonsaiként jól viseli a levélmetszést. Túl azon, hogy a levélmetszés eredményeként rövidebb ízközöket, kisebb és kétszer annyi levelet kapunk, hozzá is férünk az ágrendszerhez, átláthatjuk azt és tudunk drótozni, metszeni, sebeket kezelni.
Ez a Japán juhar pre bonsai egy kertészeti alapanyagból indult ki öt évvel ezelőtt. Egy nagy földlabdán élt két méteres növényként – akárcsak egy túl méretes kokedama. Az első évben konténerezve lett és csak a második és harmadik évben lett visszavágva két lépcsőben a jelenlegi magasságára. Nem volt teljesen rendben a nebari rész, ezért két év légbujtással megváltunk az eredeti gyökérrendszertől és teremtettünk neki új alapot. A légbujtáshoz közegnek bims és sphagnum moha keverékét használtuk és a második évben tápanyagnak Aburakazu – t az újonnan fejlődő hajszálgyökérzet “felturbózásához”. Tavaly le lett fűrészelve az eredeti gyökérzetéről és törzsig vissza lett vágva rajta minden ág és hajtás, majd be lett ültetve nevelőedénybe. Ültetőközegnek akadama, további tápozásnak Biogold és Aburakazu. A beavatkozásoknak köszönhetően a növényben megnövekedett sejtnyomás intenzív ágnövekedést produkált gyakorlatilag a nulláról. A képen látható ágak egyetlen szezon eredményei.
Idén szelektálni kellett már a tavalyi ágakból és rendbe kellett tenni azokat a sebeket, melyeket jövőre már csak nagyobb munkával lehetne eltüntetni – ami hosszabb gyógyulást/beforrást is igényelne később. Az első természetesen a csapok/csonkok eltávolítása. Kivágásuk után a seb kimélyítése nem maradhat el, hogy a kalluszosodás okozta vastagodás ne alakítson ki a seb helyén csúnya göböket. Az így kidolgozott sebeket alaposan lezártuk sebgyurmával ( cut paste ), hogy ne veszítsen nedvességet a növény és el tudjuk kerülni a szállítónyaláb betegségeket.
A tavalyi erőteljes növekedés azzal járt együtt, hogy pár helyen a drótok nyomot hagytak. A fiatal ágakon ez még nem túl nagy gond, ezeket hamar kinövi egy Japán juhar, de az ízesüléseknél, elágazásoknál mindenképpen kezdeni kell vele valamit. Nem bonyolult a dolog: bütyökvágó és seblezárás. Fontos, hogy mindig figyeljünk arra, hogy seb kiigazításnál az alsó szállítószöveteket hagyjuk meg – ha csak egy mód van rá. Ezek a “nem látszó részei” az ágrendszernek, ezek a részek képesek a legstabilabban tartani a növényt élettanilag.
Sebkezelések után újradrótozás. A drótozás mikéntjéhez nem szükséges sok magyarázatot fűzni. Az ágrendszer kialakításához viszont annyit igen, hogy a lehúzott ágak közötti tereket úgy igyekeztünk alakítani, hogy minden egyes ágszintből növekedő új hajtásokból lehetőség legyen még legalább két szint kialakításához. Ez a fa jövőjének járható útja. Ez szükséges ahhoz, hogy elég fény jusson az ágakhoz – a lombkorona belsejébe és idővel dús lombkoronát nevelhessünk.
Végül a nebari. A tervezett talajszint feletti gyökereket kivágtuk. Tettük ezt egyrészt azért, hogy a nebari lefutása egy vonallal rajzolódjon ki – ne kócolódjanak a jövőben vékony és drótszerű rendezetlen gyökerek, másrészt jó, ha a növény azokra a gyökerekre koncentrál, melyekre a jövőben szüksége lesz.
