Shohin bonsai alapanyag nevelés. Shohin bonsai alapanyagot nevelni lehet egy-két év alatt és lehet akár évtized alatt is. Az időigény attól függ milyen növényből milyen méretű és stílusú shohint szeretnénk nevelni. Ez persze akkor igaz, ha nem nagyobb növényt fejlesztünk vissza a bűvős 20cm alá – merthogy a shohin bonsaiok maximális magassága a tál peremétől mérve max. 20cm lehet. Szokták kérdezni/mondani, hogy lehet shohin egy valamivel nagyobb fa is, mert azon az esetleges pár centi különbségen semmi nem múlik. Akár igaz is lehet, de számolni kell azzal, hogy a legjobb esetben is a 25cm – es magasság már nem shohin, hanem kifu méretkategória és ez már az alapanyag nevelésnél is szempont lehet. Az igazság az, hogy igen sok esetben nagyon is számít az a pár centi. Hogy csak egy példát mondjunk, vegyünk például egy kaszkád növényt – legyen az egy Malus halliana. Ha a Malus eljut a kifu méretkategória határára, akkor a bonsai tál amire szükség lesz már pont akkora, hogy nem fér el arányosan és esztétikusan egy kaszkád shohin bonsai asztalon (amik egyébként a shohin méretre készülnek). Ha nagynehezen találnánk is kifu kaszkád bonsai asztalt, akkor a shohinállványba nem lesz illeszthető a növény és kezdődik a kifu méretre való átkomponálás ( már ha van kifu állványunk is) és ekkor kiderülhet, hogy a Malus a kifu kijelzőn meg elvész, túl kicsi…
Viszzatérve a a Háromerű juharhoz, nézzük mi miért akkora rajta amekkora, nézzük hogyan tovább vele.
A növényt kiemelve a japán nevelőkonténerből, azt tapasztaljuk, hogy a tavalyi évben erős gyökérfejlődése volt. Hogy ez ebben az évben is várható legyen, egy keveset elvettünk a gyökeréből és egy számmal nagyobb konténerbe ültettük át. Így lesz helye az új gyökereknek de nem került túl nagy edénybe. Elméletileg ugyan logikusnak tűnhet a minél nagyobb edénybe ültetés, de akkor a gyökerek azonnal messzire szaladnának, ami nem cél jelenleg még, hiszen inkább az a cél, hogy a rendelkezésre álló “bankban” az összes gyökérkezdemény közel egyformán fejlődjön és ne vegyék át az összes növekedési szerepet a kevesebb dominálni képes gyökerek. Az elosztott hajszálgyökér fejlődés egyúttal záloga is a nebari törzshöz arányos fejlődésének és a kevesebb jövőbeli csonkolásnak. Igaz, hogy azt az árat fizetjük a kifinomultabb fejlődésért, hogy enyhébb fejlődéseket érünk el és valamivel hosszabb ideig zajlik le minden ami a célhoz vezet, de a másik oldalon a kevesebb seb kialakulás van és a biztonságosabb, uralhatóbb léptéktartás.
A beültetésnél az ültetőközeg választást az határozza meg alapvetően, hogy a juharok kedvelik az enyhén savanyú talajt. Ezért alulra drénrétegnek akadama került és arra pedig tőzeggel kevert akadama. A beültetett és berögzített növény köré is akadama és tőzeg keveréke került, kivéve a talajfelszínt, a talajfelszínre shohin akadama került. A talajfelszín rendezése előtt a kiálló gyökereket, melyektől azt várjuk, hogy a jövőben megerősödve a nebari táplálásában és erősödésében játszanak majd elengedhetetlen szerepet – egy drót darab segítségével a talajszint alá kényszerítettük, mert később már nehéz lenne esztétikusan meglépni ugyan ezt a műveletet.
A nebari – törzs magassága jelenleg mintegy 6 cm ami túl magas, hiszen a tervezett magasság alsó egyharmadára szeretnénk tolni a vastagság nagyját és ugyan erre a szakaszra szeretnénk nevelni idővel az alsó ágakat. Az biztos, hogy a nebariról induló rügytől a jövőben sokat kell várnunk mint szívóhajtástól. A meglévő ágacskákból úgy válogatunk, hogy a vezérhajtás kiválasztását követően csak az maradjon amelyik nem fog felesleges vastagodási pontokat kialakítani a jelenlegi törzsön a jövőben. A vezérhajtásnak kiválasztott ág, melytől azt reméljük – kellő növekedés/vastagodás után – a törzs folytatása lesz. Ezért az eredése felett látható csonkot el kell távolítani, ami nem nehéz feladat, de magában hordja az utólagos kiszáradás kockázatát…
.
Úgy tűnik, hogy egy kivételével a “first step” teendők kipipálva. Ennél többet jelenleg nem lehet tenni a leendő shohin bonsai jövőképéért. Nőjön, fejlesszen minél több alvórügyet és erősödjön minél többet. Ami még maradt, hogy a növénynek hamarosan ideális mennyiségű tápanyaghoz kellene jutnia. Elméletileg a megtörtént átültetés miatt várni kellene a tápozással, de mi most mégsem vártunk. Egyszerűen azért, mert a gyökérből alig vettünk el és ami megmaradt az erős és egészséges volt és Biogolddal tápozzuk, aminek amúgy is kell kb. másfél hét mire aktív lesz a talajban. Ezért ki is helyeztük tápanyagtartó kosarakkal lefedve.
Hogy hogyan jutottunk idáig egy dugványból, megtekintheted korábbi posztunkban.