A Balaton a kusamono és az ikebana határán

A Balaton a kusamono és az ikebana határán

A Balaton számos vadvirág és fűféle otthona, úgy a közvetlen környezete mint a parttól távoli részei. A tó mindenki számára nádasokkal egybekötve ismert – mint a tavak általában. Nád nélkül a Balaton elképzelhetetlen és a nádas a vadkacsák, a hattyúk, siklók és halak nélkül nem is volna igazi fogalom. Ahogyan a bonsai világában is jelen van az a vonal, az a törekvés, hogy a nálunk honos növényekből is igyekeznek mesterműveket nevelni, úgy a kusamono és az ikebana világában is tálcán kínálja magát a lokális növényvilág. Erre reagálva hoztunk műtermünkbe a tó déli partjáról egy kövek közül kiszedett nád “darabot”. Kusamono yamadori. Igen, természetből begyűjtött növény, mely bár szokatlan kusamonoként, de mint az látható lesz – nem lehetetlen. A nádat nem igen szokták tálba ültetni termete és növekedési habitusa miatt. Ez teljesen érthető, de mi van akkor, ha belefutunk kusamonósként egy kistermetű egyedbe? A válasz egyszerű; Próbáljuk meg!

A begyűjtött növényt némi regenerálódás után egy ikebana ollóval a neki szánt tál méretéhez igazítottuk. Igen, ikebana ollóval, mert ikebana tálba helyeztük. Az ikebana tálba kenzan került és az tartja meg a növényt, miközben vízben állva tartja magát. Így érkeztünk el arra a pontra, hogy a “beültetés” a kusamono és az ikebana határára került és ebben az esetben egyik oldalon valóban az egyik műfaj van és a másikon a… Kusamono, mert élő növény, közegben és kerámiában és ikebana, mert tálban van, de kenzanon áll és vízben van… Nos, nem fogjuk most eldönteni melyik irányba tolódik inkább ez a nád kompozíció, de megmutatjuk hogyan néz ki un. display elemként. Előtte még annyira azért kitérnénk, hogy a nád kompozícióba milyen elemek és miért kerültek.

A főnövény egy érzékeny egyensúlyi helyzetben szerepel esztétikailag a kompozíción belül. Nem lehet egyértelműen rámondani azt sem, hogy a ikebana és azt sem, hogy kusamono. Ezért némi fejtörést okozott, mi lehetne a hangsúlyozó elem ilyen esetben a tokonoma térben. Persze meglett a megoldás és első utunk egy balatoni ásványboltba vezetett. Megtaláltuk a számításunk és be is szereztünk egy megkövesedett balatoni kagylót. Ez a kődarab kompozíciós elemként a suiseki és a tenpai határán helyezhető el. Suiseki lehetne, mert természetben megtalált állapotú kő és tenpai lehetne, mert egyértelműen formál élőlényt és ráadásul hangsúlyozó elem. Alátétjén sokat gondolkodtunk, végül a sekimori kövekre való utalással, egy egyszerű kötéldarabból kötött csomót készítettünk.

A nádat a kenzanon megállítva, kezdetét vette a tokonoma berendezése. Elsőként egy lecsapott szúnyogot ábrázoló tanzakut helyeztünk kakemonoba és helyeztük ki a nád alátétjével együtt a tatamira.

A kusamono alátét és a kakemono kihelyezését követően a nád kusamono kihelyezése következett. Elsőre úgy tűnt, hogy az volna látványos, ha a kakemono látványába a nád zöld része – a levélzete – belelógna bőven a nakamawashi részbe. A kihelyezett nád táljába ezután vizet töltöttünk, hogy meglegyen a növény gyökérzónájához szükséges élettér.

A kompozíción belül már jelen volt két elem a hármas egységből, a kakemono és a kusamono. A hangsúlyozó elem következett a megkövesedett kagyló. Ahogyan az építészek szokták mondani a tervezésekre “A papír mindent elbír!”, úgy mi is kénytelenek voltunk utólag azt mondani, a tatami mindent elbír….

A tokonoma terébe kihelyezett kompozíció nem volt jó. Az elképzelt hármas egységnek valami változtatásra volt szüksége, mert a kakemono és a nád viszonya zavaróan hatott. Meg kellett változtatni a nád irányát, hogy az esztétikai hatás helyreálljon.

Ha hasonló posztokat szeretnél olvasni katt ide:

.