Bonsai kaleidoszkóp és japán tekercskép – kakejiku. Feltételezzük, a kaleidoszkóp nem egy túl idegen szó az idősebbnek mondható generációk számára és reméljük a fiatalabb generációk számára sem olyan mint mondjuk a tantusz. Mielőtt leeshetne ez utóbbi, inkább elmeséljük mi történt. Egy kaleidoszkóp keveredett az egyik bonsai mellé amit éppen drótoztunk és nem lehetett megállni, belenéztünk.
A látvány adta a gondolatot, hogy milyen jó volna bonsaiokat vagy kakejikukat bámulni ugyan ebben a vizuális megjelenésben – amit a kaleidoszkóp képes nyújtani. Nem is kellett több, elő az okostelót és készültek is az első kísérletek. Szigorúan 1:1 arányban – mert ugye ez képes a legjobban a kört keretezni…
Menet közben jöttünk rá, hogy sokszor pont ez hiányzik a bonsai alakításokból. A túlzó okvetlenséget jó felváltani játékossággal – akkor is ha az időnként gyermeki. Frissesség és játékosság, könnyedség és élvezet. Nem eszik olyan forrón azt a kását. Nem érdemes keménykedésből mindig túlmelegíteni. Szóval játsszunk… akarjuk mondani játszottunk a bonsaiokkal. Helyesebben mondva játszottunk a bonsai file – okkal…
A végére:
Egy taipei emléket is beszúrunk és legyen ez a file egy kontraszt és egy ellenpont arra nézve, milyen szándékolatlan tartalommal/asszociációkkal gazdagodik egy többszörösen tükrözött file, ha arról van szó…
