A yose ue (csoportos ültetésű) bonsai stílus könnyen teremt hangulatot a bonsai kijelzőkön. Fenntartása, alakítása ugyan kicsit körülményes lehet mégis nagyon megéri “bajlódni” az ilyen összeültetésekkel. Shohin méretben még inkább csak gegként hat, de kifu méretben már egészen sok lehetőségünk van a részletek kialakítására és bemutatására. Önállóan kiállítva (fő növényként) is nagyszerű lehet egy yose ue bonsai és kísérő növényként is nagyon jól jöhet örökzöld bonsaiok mellé. Egy szó mint száz, egy bonsai erdő vagy bonsai liget nem hiányozhat egyetlen bonsai gyűjteményből sem.
Ezt a Japán juhar yose ue bonsai ligetet tavaly szereztem be. Az tetszett meg benne, hogy különböző magasságú és vastagságú fácskákból lett összeültetve. Egyetlen egy kellemetlen seb volt rajta, de idővel ezt majd valahogy kikorrigálom…
Egy év nevelés után sok induló ágat nyertem. Ennek egyszerű receptje volt. Kiryu és akadama 50 – 50% – os keveréke volt az ültető közeg és Biogolddal tápoztam elég erőteljesen július közepéig. Bő vízzel történt az öntözés naponta kétszer, reggel és este. Biztonság kedvéért félárnyékban volt tartva mivel nem lehettem biztos abban, hogy mielőtt hozzám került napos helyen volt-e vagy nem. A bőséges tápozás miatt elég nagy levelekkel hajtott ki az egész csoport és hosszú ostor szerű hajtásokat növesztett nagy számban. Ezért a többszöri metszés mellett szükség volt egy levélmetszésre is. Ez volt a tavalyi éve a növénynek pár sorban leírva. Most, hogy kikerült a teleltetőből, következik a folytatás.
Ilyen egy metszéssel kialakított kócos ághalmaz Japán juhar magoncokkal. Amit most meg kell tenni, az az átültetés, a tavalyi metszések csonkjainak eltávolítása és a bonsai drótozása.
Elsőként érdemes eltüntetni azokat hajtásokat, ágakat és csonkokat, amikhez jövőre már shohin bonsai szerszámokkal sem férnénk hozzá rendesen és csak megosztanák a növény erőit fejlődés közben. Én erre a célra általában a lehető legkisebb (japán gyártmányú) shohin konkáv ollót használom, mert nem találtam ennél alkalmasabbat és praktikusabbat erre a célra…
Leválogattam a hajtásokat. Ami gyenge volt vagy túlsűrűsödéshez vezetett volna, az repült is. Általában a rövidebb ízközzel rendelkezőeket hagytam meg az egyes fák tetejénél és a nebarihoz közelebb eső ágaknál – ha lehetett választani – a nagyobb ízközökkel növőket.
Azokat az ágakat és hajtásokat kivétel nélkül eltávolítottam, amiken lehetett látni, hogy a rügyek elfagytak, vagy gyengébbek a mellette lévő ág rügyeinél. A rügyek állapota sokat elárul. Tökéletesen jelzik, melyik ágban van több energia és melyik az, ami csak gyengíti a növényt.
A bonsai átültetése ennek a Japán juhar ligetnek az esetében sem magával az átültetéssel kezdődött. A félárnyékban tartás és a napi kétszeri öntözés eredményeként korrektül bemohásodott a talajfelszín. Ezt mindenképpen szükséges eltávolítani, mert lefojtja a talaj természetes szellőzését és csúnyán terjed felfele a fák törzsén. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg meztelencsiga pete rejtőzött benne.
Bonsai törzstisztító kefe segítségével sikerült teljesen lepucolni a mohát mindegyik törzsről (kívül – belül). Nem csak a moha miatt érdemes egyébként letisztítani így is a nebari felszínét. A legtöbb esetben kiderül, hogy szinte évről – évre egyre közelebb kerülhetünk így egy látszó és erősödő gyökérnyakhoz. (Ebbe most nem megyek bele, hogy miért van ez így. Ez egy másik poszt tárgya lehetne…)
A Bonsai erdő ugyan abba a lapos sárga mázas bonsai tálba lett visszaültetve amiben tavaly is volt. Most, hogy átmenetileg nincs benne a növény, meg tudom mutatni mit rejt a tál belseje… Nem magyarázom, be kell érni a képekkel…
Miután visszakerült a bonsai tálba a Japán juhar csoport, meg lett drótozva. Végre rendezettebb az ágrendszer, letisztultabb a kép. Jöhet a tavaszi kihajtás!